A nyomtatott áramköri lapok (PCB-k) szinte minden elektronikus eszközben megtalálhatók. Ha egy eszközben elektronikus alkatrészek vannak, akkor ezek mind különböző méretű PCB-kre vannak felszerelve. A különféle apró alkatrészek rögzítése mellett a fő funkciója aPCBcélja, hogy biztosítsa a fenti különböző alkatrészek kölcsönös elektromos csatlakozását. Az elektronikai eszközök egyre összetettebbé válásával egyre több alkatrészre van szükség, és a vezetékek és alkatrészek aPCBis egyre sűrűbbek. Egy szabványPCBígy néz ki. A csupasz táblát (alkatrészek nélkül) gyakran „nyomtatott huzalozási táblának (PWB)” is nevezik.
Maga a tábla alaplapja nem könnyen hajlítható szigetelőanyagból készül. A felületen látható vékony áramköri anyag rézfólia. Eredetileg a rézfólia az egész táblát lefedte, de egy része a gyártási folyamat során lemaródott, a fennmaradó rész pedig hálószerű vékony áramkör lett. . Ezeket a vezetékeket vezetékmintáknak vagy vezetékezéseknek nevezik, és elektromos csatlakozásokat biztosítanak a készüléken lévő alkatrészekhezPCB.
Az alkatrészek rögzítéséhez aPCBcsapjaikat közvetlenül a vezetékekhez forrasztjuk. A legalapvetőbb PCB-n (egyoldalas) az alkatrészek az egyik oldalon, a vezetékek a másik oldalon vannak koncentrálva. Ennek eredményeként lyukakat kell készítenünk a táblán, hogy a csapok átmenjenek a táblán a másik oldalra, így az alkatrész csapjai a másik oldalon forraszthatók. Emiatt a NYÁK elülső és hátsó oldalát alkatrész oldalnak, illetve forrasztási oldalnak nevezik.
Ha a PCB-n vannak olyan alkatrészek, amelyeket a gyártás befejezése után el kell távolítani vagy vissza kell helyezni, az aljzatokat az alkatrészek beszerelésekor használják. Mivel az aljzat közvetlenül a táblához van hegesztve, az alkatrészek tetszőlegesen szétszedhetők és összeszerelhetők. Alul látható a ZIF (Zero Insertion Force) foglalat, amely lehetővé teszi az alkatrészek (jelen esetben a CPU) egyszerű beillesztését és eltávolítását a foglalatba. Rögzítő rúd a foglalat mellett, amely a helyén tartja az alkatrészt a behelyezés után.
Ha két PCB-t kell egymáshoz csatlakoztatni, általában élcsatlakozókat használunk, amelyeket „arany ujjak”-nak neveznek. Az arany ujjakon sok látható rézpárna található, amelyek tulajdonképpen részei aPCBelrendezés. Általában a csatlakoztatáskor az egyik NYÁK arany ujjait a másik PCB megfelelő nyílásaiba helyezzük (általában bővítőhelynek nevezzük). A számítógépben, mint például a grafikus kártya, a hangkártya vagy más hasonló interfész kártyák, arany ujjakkal csatlakoznak az alaplaphoz.
A PCB-n zöld vagy barna a forrasztómaszk színe. Ez a réteg egy szigetelő pajzs, amely védi a rézhuzalokat, és megakadályozza, hogy az alkatrészek rossz helyre forrasszanak. A forrasztómaszkra egy további selyemszitaréteg van nyomtatva. Általában szöveget és szimbólumokat (többnyire fehér) nyomtatnak erre, amelyek jelzik az egyes részek helyzetét a táblán. A szitanyomó oldalt legenda oldalnak is nevezik.
Egyoldalas táblák
Az imént említettük, hogy a legalapvetőbb PCB-n az egyik oldalon az alkatrészek, a másik oldalon a vezetékek koncentrálódnak. Mivel a vezetékek csak az egyik oldalon jelennek meg, ezt nevezzükPCBegy egyoldalas (Single-sided). Mivel az egylapos kártya számos szigorú korlátozást tartalmaz az áramkör kialakítására vonatkozóan (mivel csak egy oldala van, a vezetékek nem keresztezhetik egymást, és külön utat kell megkerülniük), ezért csak a korai áramkörök használták ezt a típusú kártyát.
Kétoldalas táblák
Ennek a lapnak mindkét oldalán vezetékek vannak. A vezeték két oldalának használatához azonban megfelelő áramköri kapcsolatnak kell lennie a két oldal között. Az ilyen áramkörök közötti „hidakat” via-nak nevezzük. A nyílások kis lyukak a nyomtatott áramkörön, fémmel töltve vagy festve, és mindkét oldalon a vezetékekhez csatlakoztathatók. Mivel a kétoldalas tábla felülete kétszer akkora, mint az egyoldalasé, és mivel a vezetékek átlapolhatók (a másik oldalra tekerhetők), ezért alkalmasabb a bonyolultabb alkalmazásokhoz áramkörök, mint az egyoldalas kártyák.
Többrétegű táblák
A huzalozható terület növelése érdekében több egy- vagy kétoldalas huzalozási táblát használnak többrétegű táblákhoz. A többrétegű táblák több kétoldalas táblát használnak, és az egyes táblák közé szigetelőréteget helyeznek, majd ragasztanak (press-fit). A tábla rétegszáma több független huzalozási réteget jelent, a rétegek száma általában páros, és magában foglalja a legkülső két réteget. A legtöbb alaplap 4-8 rétegű, de műszakilag közel 100 rétegűPCBtáblákat lehet elérni. A legtöbb nagy szuperszámítógép meglehetősen többrétegű alaplapot használ, de mivel az ilyen számítógépeket sok közönséges számítógépből álló csoportok helyettesíthetik, az ultra-többrétegű kártyák fokozatosan kiestek a használatból. Mivel a rétegek aPCBolyan szorosan össze vannak kötve, hogy általában nem könnyű látni a tényleges számot, de ha alaposan megnézzük az alaplapot, talán sikerül.
Az imént említett vias-okat, ha kétoldalas táblára alkalmazzák, át kell szúrni az egész táblán. Azonban egy többrétegű kártyán, ha csak néhány nyomkövetést szeretne csatlakoztatni, akkor a vias némi nyomkövetési helyet pazarolhat más rétegeken. Az eltemetett vias és a vak vias technológia elkerülheti ezt a problémát, mivel csak néhány rétegen hatolnak át. A vak átvezetések több réteg belső PCB-t kötnek össze a felületi PCB-kkel anélkül, hogy áthatolnának a teljes kártyán. Az eltemetett átmenetek csak a belsőhöz csatlakoznakPCB, így a felszínről nem láthatók.
Több rétegbenPCB, a teljes réteg közvetlenül csatlakozik a földelővezetékhez és a tápegységhez. Tehát minden réteget jelrétegnek (Signal), teljesítményrétegnek (Power) vagy alaprétegnek (Ground) sorolunk. Ha a NYÁK-on lévő részek eltérő tápegységet igényelnek, általában az ilyen PCB-k kettőnél több tápellátást és vezetéket tartalmaznak.
Feladás időpontja: 2022. augusztus 25